Kisebb-nagyobb viszályok közepette elgondolkoztam mikor cselekszik jobban az ember. Az én szüleim az abszolút ellentétek, édesapám azt vallja jobb ha csöndben hallgatom végig a dolgokat, édesanyám pedig szókimondó. Én jobban szeretem a tiszta, egyenes beszédet, de van hogy azt kívánom bár ne mondtam volna semmit. De tudom, hogy ha csendben maradok felgyülemlik bennem a nyomás és az lehet hogy épp rosszkor, rossz embert talál meg. Ha pedig kimondom lehetséges hogy utánna megbánom. Van arany középút ilyen téren? Hol lehet olyan bölcs embert találni aki tudja mikor maradjon csendben és mikor mondja ki amit gondol?

-Mi volt a suliban?
-Semmi!

A tinédzserek 90%-a így felel erre a rövid kérdésre, én is! De valamelyik üres pillanatomban belegondoltam hogy ilyen tényleg nincs. Vonatkoztassunk el az iskolától. Egy szintén rövid kérdésre hogy "Mi újság?" általában ugyanaz a válasz. Ez a semmi magában takarhat sok mindent:
-Nem szeretnék veled bizalmasan beszélni.
-Nem érek rá, nincs hozzád kedvem.
Sokkal udvariasabb lenne azt mondani, hogy "Semmi különös". De ugye ha az illetőt a hátunk közepére sem kívánjuk akkor jobb hamar lezárni vele a beszélgetést. Illetve, ha tényleg elfoglaltak vagyunk akkor ez a legegyszerűbb megoldás.
Gondoljunk bele, milyen lenne az ha nem történne semmi velünk. Unalmas és egyben élvezhető is. A két szempont teljesen különbözik egymástól. Ugyebár, nem történne semmi rossz, de semmi jó sem. Nem zajlana az élet. Melyik lenne a jobb? Erre a kérdésre az aktuális hangulatunk befolyásolja választ.

"Szerelem: A szeretett személy iránti vágyban és odaadásban megnyilatkozó, nemi vonzalmon alapuló érzelem."
Legalábbis a szótár szerint. Ez az érzés lehet rossz, illetve jó is. Ha tegyük fel, viszonzatlan, akkor nem túl jó érzés. De most maradjunk a viszonzott szerelemnél. Bizonyára sokan tudják mi az a szerelem. A kialakuló viszonzott vonzalom, rosszabb esetben nem tart örökké. Úgy gondolom ezt az elmúlást a címben látható három rövid mondattal lehet jellemezni.
1. Szerelem.: Kvázi boldogság. Az ember ilyenkor azt érzi sosem lessz vége a kapcsolatnak. Elképzeli az esküvőt, a gyerekeket és azt hogy öregen is együtt élnek majd.
2. Szerelem?: Ez a kérdés gyakran akkor merül fel, ha megismerjük a másik fél rosszabb tulajdonságait. Akár egy összeköltözés, akár több találkozás által. Ilyenkkor egyfajta bizonytalanságot lehet érezni.
3. Szeretem?!: A bizonytalanság a legtöbb embert idegesíti, főleg ha az egy kapcsolatban merül fel. Ez az érzés magát a kapcsolatot is felemésztheti és gyakran ilyenkor van vége.
Persze tudom, hogy a szerencsések ebből kimaradnak, és azt is hogy ez nem mindig így történik.

...a támadás. Mondta ezt az okos dolgot valaki. Saját életemben kezdem ezt észrevenni. Életem eddigi részében nagyon sokan kigúnyoltak, lenéztek. Egy idő után ez engem nagyon idegesített és elkezdtem változni. Persze, próbáltam magamnak bemagyarázni a "Nem kell velük törődni!" dolgot, de nem sikerült. Mikor új iskolába kerültem megint jöttek a gúnyolódások. Azóta kezdem magamon észrevenni ezt a védekezési formát. Az emberek akik nap mint nap velem vannak észrevettek egyfajta bunkóságot. Az egómat is próbáltam növelni, de sajnos ez csak ismerős közegben nyilvánul meg. Ma feltettem magamnak azt a kérdést, hogy: "Rossz ha én ezt csinálom?". Nem sikerült eldöntenem. Rossz azért, mert a családomommal és a barátaimmal is így bánok, de jó mert azok akik az ellenségeim meghátrálnak. Persze, lehet hogy tudják hogy így védekezem. Nem érzem azt hogy hajlandó lennék megváltozni, nem szeretném hogy mindenki szeressen.